Tag: beszámoló

A kutyás ébresztés ellenére az volt a terv, hogy 7 körül, azaz a szokásosnál is korábban indulok, mert látnivaló még akadt bőven, a végére meg kell még több mint 2.5 óra a hazaútra is. Lett ebből “hajnali” 8 óra végül, de legalább nem ehhez képest csúsztam egy órát 🙂 Gugli maps most is a “barátom”…

Korán kelni most sem sikerült, egyszerűen túl kényelmes volt az az ágy 🙂 Meg az eső ígérete amúgy sem motivált nagyon. Az volt a jóslat, hogy Pulát kb szemerkélő csepegésben kell megnézzem (ami praktikusan annyit jelent, hogy teljes esőfelszerelésben kéne odaérnem valahogy, aztán helyben meg ki tudja, ernyőzés vagy csak simán ázás). Nyilván nem lett…

Ez sem volt egy gyorsan, könnyen kelős nap, de nap végére bebizonyosodott, hogy hallgatni kell az ösztönökre 🙂 Rovinj volt az első úticél, mert az előrejelzés szerint volt némi esély arra, hogy 1-2 órán át (8-10 között) ne essen az eső. Utánra pedig volt kiszemelt barlang, ahol megint csak meg lehet húzni magam (előző naphoz…

Jelentem, eltévedtem. Valahol benézhettem egy kanyart északra haladás közben és gyanús, hogy már valahol a svédeknél járhatok… Itt kérem kőkemény tél van 🙂 Na de ne rohanjunk annyira előre, én sem siettem reggel! Mert hogy a barlang 10kor nyit csak, és alig 15 percnyi gurulásra van, így beláttam, hogy semmi értelme 8-8:30 előtt felkelni. Ez…

Szokásos gyors reggeli pakolás, talán most még inkább gyors, hogy még az eső előtt eljussak valameddig, reggelizni pedig majd csak sikerül valahol. Előző este lemaradt, így hát gondoltam majd reggel bepótolom Trogir óvárosának megtekintését. Szerintem ilyen gyorsan még egy városon sem szaladtam át, pedig igazából itt is elidőztem. Viszont még sehol senki nem volt, épp…

Kezdjük a szállással, amit jó volt elhagyni 🙂 Egyrészt rettenetesen cigarettafüstös volt a folyosó, meg úgy a szobán kívül minden is. Lehet, hogy a szoba is, de oda már csak olyan szintű füstfelhőn keresztül tudtam bejutni, hogy a szoba enyhén füstössége már felüdülés volt. Egyébként nem volt vészes a szoba, bár kifejezetten vicces, hogy a…

Morcogások és megenyhülések napja. Reggel gyors pakolás egy viszonylag sokat alvás mégis nehéz ébredés után, majd elköszönés a háziaktól, számlám rendezése, ahol hát elég vastagon fogott a tolla a bácsinak. Gondolom nem egyeztetett a lányával vagy csak ha már úgyis panaszkodott megérkezésemkor, hogy milyen olcsón adja a szobát a kis hölgy, gondolta most majd megkéri…

41 percben, szinte vágatlanul. Csak nagyon elszántaknak 🙂

A nap, amire azt terveztem, hogy kiírom, hogy nem történt semmi… Mondjuk egész sokáig ez így is alakult, a reggeli eső nem nagyon motivált, ami egyébként koradélutánig ki is tartott. Én addig megpróbáltam utolérni magam a beszámolókkal, ill. elkezdtem megtervezni a hazafelé kanyart, mert hogy arról még mindig elgondolásom se volt, de legalább egy szállást…

Update: hát miért nem szóltok, hogy a képek nem nagyíthatóak?!?!?! 🙁 elvileg orvosoltam, most lehet visszamenni 8 bejegyzésnyi képet nézegetni… A tudat, hogy itt két éjszakát töltök, ill. hogy már szinte nem is lehet délebbre menni – de legalábbis az már olyan, hogy onnan úgyis visszafordulok és ide érkezem vissza -, megengedte nekem azt a…

Nehéz volt otthagyni a szállást, igen kényelmes és kellemes környezet volt. Másrészt némileg tartottam a lemeneteltől (minden cuccal a mocin) és nem utolsó sorban a búcsútól is, lévén egy kukkot nem értettük egymás szavából. Mondjuk nagy egymásra borulásra nem számítottam, de egy extra reggelitől sem ugrottam volna el 😀 Egyik sem volt, és rém egyszerűre…

Ez a nap nem indult nagy kapkodással, ébresztő nélküli ébredés, aztán még pihenés és emlékek rendszerezése az ágyban a meleg takaró alatt. Mert egyébként a szálláson reggelre 15 fok lett :S Kapcsoltam is gyorsan klímát. Persze ellenőriztem, hogy kint nincs-e esetleg melegebb, de negatív! Ott csak 12 volt és a nap sem sütött még az…

Ez egy szándékosan rövid nap lesz, bőven a tervezett úti cél előttre foglaltam szállást, de azért nem is olyan közel az aktuálishoz. Spontán terv szerint picit visszamegyek, megnézem Zadar városát, majd 1-1 egyszerűbb látnivalót útba ejtve érkezem a szállásra kora délután, hogy tudjak mosni, pihenni, utolérni magam beszámolókban, stb. Jó terv. A tervek meg azért…

5. nap nem napsütésre ébredtem, de ez csak azért lehetett, mert egy szem ablak nem volt a szálláson 😬 jó, egy pici volt a fürdőben, meg valami az ajtó fölött is, de az előtt is fedett folyosó volt, szóval… de legalább közel volt a főút, így minden autót hallottam és a szél is veszettül fújt…

Az indulásról csak annyit, hogy így legalább nappali fényben, teljes pompájában is volt szerencsém látni Szávát, ami mentén a szállás és a végtelen mennyiségű szúnyog volt. 30 perc a városig, ahol az volt a terv, hogy rögtön kerítek reggelit, de kiderült, hogy van elkerülő útja, és bizony a gps azon tervezett (csak miután észhez tért,…

Ami kezdődött egy 12 fokos reggellel. Revidiálom magam, a 18 fok nem is csípős. A 12 már annál inkább 🙂 Azért azt hozzáteszem, hogy ott fent a hegyekben volt annyi (nem gondolnám, hogy nagyon magasan lehettem, a Papuk csúcsa is csak 953m), de lentebb, kicsivel később már nagyon kellemes 24-25 fok volt, aztán hamar eljutott…

Elértem. Mármint a tengert. Persze lehetett volna ez gyorsabb is, van rövidebb út, de hát az nem olyan izgi 🙂 Most már megvan, “megfogtam”, és a tenger mentén haladok majd tovább délre. Addig is egy kis életkép, amolyan social mediásan, hogy mindenki irigykedjen. Így íródik épp a blog bejegyzés a lemenő nap fényében a tengerparton…

Reggel nem tudtam elég koránra állítani a vekkert (pedig 6-ra volt!), mert a szomszéd szoba lakójának nem volt erőssége a finom ajtó csukás (még jó, hogy este mondta a szállásadóm, hogy aludjak, amíg csak akarok, nincs más….). Csapkodott, csörgött, zörgött mielőtt az első ébresztőm megszólalhatott volna. És hát abban a házban minden is hallatszott, bárhol…

Nagy felvezetést most nem tudok, legyen annyi csak, hogy elindultam. Elgurult a gyógyszerem és elgurultam vele én is, jó messzire. Vagyis első nap még nem is annyira messzire, de sok nap van még, ki tudja, hol áll(ok) meg…. A koncepció tehát rém egyszerű: átlépni a határt és ami érdekes és szembejön, ahhoz odagurulni, meglesni, felfedezni,…